Német és angol paleontológusokból álló nemzetközi kutatócsoport egy, a szibériai zord körülményeknek köszönhetően jó állapotban fennmaradt, 27 ezer éves csontmaradványból származó sejtmag segítségével kutatja a rég kihalt gyapjas mamut titkait. A kutatóknak sikerült a csontmaradvány mitokondriális DNS-ét meghatározni. Ezt a DNS-típust csak az anyák örökítik tovább. Bár a mamutok esetében a mitokondriális DNS a teljes genetikai információ alig 0,0006 százalékát tárolja csupán, a kutatás mérföldkő a tudomány történetében, ugyanis az 5000 bázispár, amelyet a genetikusoknak sikerült megfejteniük, az eddigi leghosszabb ismert génszakasz pleisztocén korban élt állattól. Az ezt megelőző rekord 1600 bázispár volt. A mostani siker egy új technikának köszönhető, amely segítségével már 200 milligrammos csontból sikerül ép DNS-t kinyerni. A Nature online kiadásában nyilvánosságra hozott tanulmány betekintést ad az elefántok családfájába is. A kutatás szerint az indiai elefántok közelebbi rokonai a mamutoknak, mint az afrikai elefántok. A három faj közös őstől származik, az afrikai elefántok körülbelül hat millió évvel ezelőtt váltak le, az indiai elefántok pedig 440 ezer évvel később szeparálódtak a mamutoktól. A mamutok a pleisztocén korszakban, időszámításunk előtt 1,6 milliótól tízezer évvel ezelőttig népesítették be Szibéria, Európa és Észak-Amerika nagy kiterjedésű síkságait. A gyapjas mamut a hideg éghajlathoz alkalmazkodva vastag zsírréteggel párnázta ki magát, és hosszú, sűrű, barna szőrt növesztett. A 11 ezer évvel ezelőtt zárult utolsó jégkorszakot még túlélték ezek a négy méter magas, hét tonnás hatalmas állatok, az ember előretörésének, és vadászó életmódjának eredményeképpen azonban végérvényesen eltűntek. A fagyott talaj azonban konzerválta csontjaikat, a most vizsgált maradványok Észak-Szibériából, Yakutia tartományból származnak.